.
| Vándorsólyom vs kékes rétihéja | Anatómiai jellegzetességek | Zsákmány a vízben | Egy vándornak is lehet rossz napja... |
Vándorsólyom vs kékes rétihéja
2006. január 14-én 13.00 óra körül a jászberényi Négyszállási gyepeken Pélyi András és Végvári Vilmos tagtársunk figyelt meg egy vándorsólymot. A megfigyelés érdekessége, hogy egy kékes rétihéja hímmel vívott kb. félperces légiháborút (a rétihéja egy rókát "piszkált", ez kelthette fel a sólyom érdeklődését. A rövid csata után mindenki ment a dolgára). A sólymot 20-án is látták ugyan ezen a helyszínen.- Drozd Attila
 |
| A sólyomfélék szemének keresztmetszete |
| Forrás: Eleven találmányok |
A vándorsólyom, más sólyomfélékhez hasonlóan, egyszerre három irányba képes nézni (ld. ábra). Ezt a kettős sárgafolt teszi lehetővé. A központi sárgafoltokkal (2) kétfelől, egymástól függetlenül kap éles képet, míg az oldalsó sárgafoltokon (1) kialalkuló képek a háromdimenziós látást teszik lehetővé. A ragadozó madarak ennek köszönhetően folyamatosan szemmel tarthatják a légteret, vagy a "célterületet" és támadáskor háromdimeziós látásukat használva mérik be a leendő zsákmány távolságát. (Forrás: Eleven találmányok)
Vannak azonban olyan anatómiai bélyegek, amelyek megkülönböztetik a vándorsólymot a többi nagytestű sólyomtól. Testsúlyához képest a nagy sólymok közül a vándorsólyomnak a legkisebb a szárnyfelülete, ami segít a nagy sebesség elérésében. Ugyanakkor az egységnyi szárnyfelületre jutó relatíve nagyobb terhelés (egy hím F.p. anatum esetében ez 0,62 g/cm2 körül van) azt is jelenti, hogy a madár a többi fajnál jobban "megdolgozik" a levegőben-maradásért.
A láb nagysága és karmok hosszúsága is más. Testéhez vizonyítva a vándorsólyomnak nagyobb lábai és hosszabb karmai vannak, mint a többi nagy testű sólyomnak. Karmai közül a többivel szembefordítható, hátsó karma a leghosszabb. A nagy lábak és a hosszú karmok biztosítják, hogy a nagy sebességgel végrehajtott támadásnál a lehető legnagyobb legyen a potenciális érintkező felület a leendő préda és a sólyom között - ezzel is növelve a zsákmányszerzés esélyét.
2005. május 26 - A hím a sziklafal felett körözött, majd hirtelen lapos szögben megindult a másik part felé. Egészen úgy repült, mint a fenyőrigók: pár szárnycsapás után az oldalához zárta szárnyait, majd ismét vert párat, aztán megint „siklott” összezárt szárnyakkal, majd amikor nyilvánvalóvá vált, hogy elszámította magát, felhúzott és visszatért a hegy fölé, aholtermikelni kezdett. Ezt még egyszer eljátszotta, aztán egy, a nyílt víz felett repülő seregélyre támadott. Az első rávágás sikertelen, de a második gyors forduló eredményeképpen a seregély a vízben landolt. Vagy valóban megsebesült, vagy ledobta magát a levegőből, így remélve menekülést – ezt nem lehetett pontosan látni. Mindenesetre a seregély a vízbe került, a parttól mintegy 20-30 méterre. A sólyom nem hagyta annyiban: 8-10-szer rárepült – pontosabban rávágott – és megpróbálta kiszedni a sodródó madarat, igaz, 30-40 centiméternél közelebb nem merte megközelíteni a vizet. A seregély szárnyaival verdesve próbált kievickélni, és mindig megpróbált lebukni, amikor a sólyom támadott. Az nagyon akarta a félig már megszerzett zsákmányt, mert a közeledő hajótól, illetve a parton álló emberektől egyáltalán nem zavartatta magát. Aztán úgy 5-7 perc után feladta és eltűnt a szántók fölött. A sodrásban vergődő seregély, pedig lassan eltűnt egy kanyarulatban – nem tudom, „megúszta-e” a kalandot.” - Prommer Mátyás
Egy vándornak is lehet rossz napja...
2004. augusztus 10 – „Aztán egyszer csak a fészektől kihúzott az öreg rétisas, és ahogy jött a nádas felett, folyamatosan követtem. Egyszer csak, mint a fúria szemből átvágott a látómezőn egy vándor, nyílván az, amelyik már június óta fent dekkol a bükkpusztai oszlopsoron. Iszonyatos tempóban, alacsonyan száguldott a nádas felett, és nem volt kétséges, hogy éppen támad... Csak az nem látszott, hogy mire is. Aztán hirtelen egyszer csak röviden felvágott, és már a karmai között is volt az áldozat, egy galamb, feltehetően kékgalamb. Gyönyörű pedzés volt... De az igazi sztori azonban csak most jön! A vándor felvitte a prédát a villanyoszlopra, és miközben ott pihegett, látom ám, hogy az előző rétisas megfordul, és jön vissza az oszlop felé. Ahogy elrepülne a sólyom mellett, egyszer csak ráfordul, és támadni kezdi. Fantasztikus volt, ahogyan a vándor menekül, nehezen vonszolva a galambot, utána meg mint a gyorsvonat, lohol a réti, szinte elképesztő fürgeséggel. Néhány pazar fordulat után sikerült is levernie a sólymot, a galambot lenyúlnia, majd bevitte a fészekhez, a már repes fiókának, amit csak akkor vettem észre, hogy kint ül egy vastagabb ágon. Szegény vándor visszaült előbbi helyére, és gondolom kellően le volt rongyolva lelkileg! De hogy ne legyen jó, fél perc múlva kivágott az erdőből egy kaba, és teljes energiával nekiment a vándornak, űzte-kergette, szinte csépelte. A jóval kisebb kaba szemmel láthatóan sokkal fürgébb, sőt fordulékonyabb volt, igaz a vándor rendesen ki lehetett merülve! Az a lényeg, hogy a kaba végül átverte a vándort egy távolabbi oszlopra, feltehetően revírjét védve így!”- Németh Lajos